PÁLYÁZAT, ÁLLAMI TÁMOGATÁS, SZOCIÁLIS ELLÁTÁS, SEGÉLY, NYUGDÍJ, GYES, GYED, CSOK (SZOCPOL), CSALÁDI PÓTLÉK, VÁLLALKOZÁS, MUNKAHELY, LAKÁS, OTTHON, PÉNZÜGYI INFORMÁCIÓ

A legfrissebb pályázati lehetőségek, állami-, EU-s finanszírozású támogatások több kategóriában is. (napkollektor, napelem, hőszigetelés, nyílászáró, társasház, képzés)
Vissza nem térítendő állami támogatásokról, forrásokról kaphat tájékoztatást. Támogatások vállalkozásoknak, családoknak, iskoláknak, diákoknak. Szociális ellátások, segély, nyugdíj, gyes, gyed, csok (szocpol), családi pótlék.



2015. április 10., péntek

Kiderült, hogy mekkora a szegénység Magyarországon

Kiderült, hogy mekkora a szegénység Magyarországon


Tavaly a magyarországi népesség 16,6 százaléka, 1,6–1,7 millió ember élt olyan háztartásban, melynek nettó jövedelme nem haladta meg a havi 78 ezer forintot, vagyis a jövedelmi szegénységben élők arányában tehát nem történt jelentős változás 2012 és 2014 között – derült ki a Tárki tanulmányából.

Mik ezek?

A magyarországi népesség 16,6 százaléka él szegénységben; két éve 17 százalékos volt a jövedelmi szegénység. Ezzel a Tárki becslése szerint a hazai szegénységi ráta éppen az EU-átlaggal megegyező volt a tavalyi évben, akárcsak 2012-ben. Miközben a szegénység kiterjedtsége – a megelőző időszakban megfigyelt növekedést követően – változatlan maradt, annak mélysége 26 százalékról 23 százalékra csökkent az elmúlt két év folyamán.

A szegénység valószínűsége 2014-ben a legfeljebb általános iskolát végzett háztartásfővel élők (44 százalék), az egyszülős (31 százalék) és a sokgyermekes (50 százalék) családok tagjai, a romák (69 százalék), az inaktív vagy munkanélküli háztartásfővel élők (62 százalék), valamint az olyan háztartásokban élők körében volt a legmagasabb, amelyekben csak a háztartásfő foglalkoztatott, más nem – olvasható a Tárki tanulmányban.

Száz szegénységben élő személy közül harmincnégy gyermek vagy fiatal, tizenhárom pedig nyugdíjas korú. A szegénységben élők egyharmada olyan háztartásban él, ahol a háztartásfő inaktív vagy munkanélküli, egyharmada viszont olyanban, ahol a háztartásfő foglalkoztatott, de más háztartástag nem.
Száz szegény közül mindössze öt fővárosi, a többi nagyjából egyenlően oszlik meg városok és községek között.

A szegényégi ráta változatlansága mellett azonban jelentősebb, bár statisztikailag nem minden esetben igazolható változások is történtek a társadalmi-demográfiai csoportok egymáshoz viszonyított helyzetében. 2012 és 2014 között jelentősen megemelkedett a szegénység valószínűsége a sokgyermekes családok, a 65 év felettiek, az egykeresős családok, valamint a női háztartásfővel élők körében.
Ezzel szemben csökkent az olyan gyermekes háztartásokban, amelyekben a szülők mellett (is) más felnőtt is él és az egygyermekes párok alkotta háztartásokban élők, továbbá a gyermekek és fiatalok, valamint romák szegénysége.

A jövedelmi szegénység változatlansága mellett, 2012 és 2014 között jelentősen csökkent a súlyos anyagi deprivációban (37 százalékról 28 százalékra) és a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya (15 százalékról 9 százalékra). Míg azonban a súlyos anyagi depriváció csökkenése elsősorban a legszegényebbeknél jobb, esetenként lényegesen jobb helyzetben lévők kockázatának javulásából fakad, addig munkanélküli háztartásokban élők arányának csökkenése az alacsonyabb státuszú, magas szegénységi kockázatú csoportokban éreztette hatását.
A három indikátor (jövedelmi szegénység, súlyos anyagi depriváció, nagyon alacsony munkaintenzitás) által érintett népesség arányaiban történt változások eredményeként jelentősen csökkent a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya: míg 2009-ben és 2012-ben is a népesség nagyjából kétötöde, 42-43 százaléka tartozott ebbe a körbe, addig 2014-ben már csak 35 százalékuk.

A rendszerváltás óta szerzett tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a nagy volumenű, erőteljes kormányzati lépések „visszaköszönnek” az adatokban. Ezt megfigyelhettük például a 2002-2003-as jóléti expanzió és a 2006 és 2009 közötti megszorítások időszakában is. A 2010-es kormányváltás követő 2012-es adatfelvételünkben a pénzügyi és gazdasági válság hatása egyértelműen felülírt minden más folyamatot – írja a Tárki.
Az idei eredményekben azonban, úgy tűnik, már jól tetten érhetőek a jelentősebb makrogazdasági folyamatok (példuál gazdasági növekedés megindulása a válságot követően, a foglalkoztatás bővülése, alacsony infláció, a reálkeresetek emelkedése) és társadalompolitikai beavatkozások következményei (például közmunkaprogram kiterjesztése és a szociális és munkanélküli segélyrendszer ezzel összefüggő visszavágása, a családi adókedvezmények rendszerének bővítése, a közműszolgáltatások árainak csökkentése).

A szegénységi ráta, de még inkább a súlyos anyagi depriváció és a nagyon alacsony munkaintenzitás változása valamint a fontosabb társadalmi-demográfiai csoportok szerinti megoszlása jól jelzi a folyamatok irányát, illetve azok nyerteseit és veszteseit.

A súlyos anyagi deprivációban élők arányának 2012 és 2014 közötti csökkenése mindenekelőtt a viszonylag alacsony szegénységi kockázatú csoportokat érintette: az érettségizett vagy diplomás háztartásfővel élőket, a fővárosiakat, az egy- és kétgyermekeseket, valamint a magas munkaintenzitású háztartások tagjait. (Súlyosan depriváltnak számítanak azok a személyek, akik meghatározott kilenc fogyasztási tétel közül legalább négyről anyagi okból lemondani kényszerülnek.)

Ezzel szemben az alacsony iskolázottságúak, a községekben élők, a sokgyermekesek, az alacsony vagy nagyon alacsony munkaintenzitásúak körében az egyébként magas deprivációs ráta nem csökkent. Mindezt összevetve azokkal az eredményekkel, mely szerint a depriváció elemi indikátorai közül – arányait tekintve – legnagyobb mértékben a (hitellel, közműszámlákkal összefüggő) fizetési elmaradás és a lakás nem megfelelő fűtése tételekben történt javulás, megállapíthatjuk, hogy az alsó középosztály és a középosztály helyzete javult, anyagi, pénzügyi kiszolgáltatottsága csökkent.

A nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban - ahol a munkaképes korú személyek az előző évben a lehetséges munkaidejük kevesebb, mint 20 százalékát töltötték munkával - élők arányának 2012 és 2014 között megfigyelt jelentős csökkenése jellemzően a magas szegénységi kockázatú csoportokban történt: alacsony iskolázottságúak, városokban és községekben élők, sokgyermekes és az olyan gyermekes családokban, amelyekben a szülőkön kívül más felnőtt (is) él.
A legjelentősebb, mintegy 20 százalékpontos csökkenést a romák között figyelhettük meg. Ez a folyamat feltehetően összefüggésben van az elmúlt időszak egyik legjelentősebb foglalkoztatás- és/vagy szociálpolitikai átalakításával, a közmunkaprogramok jelentős kiterjesztésével (és egyben a munkanélküli járadék rendszerének visszavágásával).
Erre utal az egykeresős háztartások szegénységének növekedése is: amennyiben egy munkanélküli háztartásban valaki közmunkás lesz, javulás történik a munkaintenzitásban, ám a pótlólagos jövedelem nem elegendő a szegénységből való kikerülésre.

A jövedelem negyede törlesztésre megy el

A különböző hitel- és egyéb törlesztésekkel rendelkező háztartások havi jövedelmüknek átlagosan bő egynegyedét költik törlesztésre, viszont az élelmiszerre költött havi teljes összeg 1,7-szeresét fordítják törlesztő részletekre, ami 2014 őszén átlagosan összesen 55 ezer forintot tett ki – derül ki a Tárki adataiból.

Összességében a legjellemzőbb a középgenerációhoz tartozó (30-50-es éveiben járó), közepesen iskolázott, ezen belül is inkább a szakmunkás végzettségű háztartásfők háztartásai között a hitellel való rendelkezés: az ilyen háztartások 22-28 százalékának van valamilyen törleszteni valója.

A háztartás összetétele alapján feltűnő, hogy a gyermekes háztartások mennyivel nagyobb arányban vannak eladósodva a gyermeket nem nevelőkhöz képest.

A magyar háztartások 

7 százalékának van legalább egy lejárt tartozása valamely közműszolgáltató felé.
Míg a rendszeres törlesztéssel rendelkező háztartások közül minden ötödiknek van lejárt közműtartozása, addig a rendszeres törlesztéssel nem rendelkező háztartásokat vizsgálva ez az arány mindössze 3 százalék.
Ráadásul a rendszeres törlesztéssel rendelkező háztartások 9 százalékának legalább kétfajta közüzemi díjhátraléka van.
Ez a csoport tehát egyszerre több irányba tartozik és ezek egy részét már nem tudja fizetni, azaz egy olyan adósságspirálba került vagy kerülhet, amelyből önerőből rendkívül nehéz kijutni.

Szerző: Hornyák József - Sztojcsev Iván

A cikk forrása: http://www.vg.hu